Budapest XI. kerülete (1934–1950 között Szentimreváros, 2005 óta hivatalosan Újbuda) a főváros legnépesebb kerülete. A változatos domborzatú és arculatú dél-budai kerület közlekedési értelemben a főváros nyugati kapuja. Az addig jobbára mezőgazdasági jellegű, I. kerülethez tartozó területen a 19. század végétől kezdve rohamosan növekedett a népesség, így 1930-ban rendelet született az új kerület létrehozásáról. A helyi szervek 1934-ben kezdték meg működésüket. 1950-ben, Nagy-Budapest létrehozásakor érte el mai méretét, miután hozzácsatolták Albertfalvát és Kelenvölgyet. Népessége 1960-as évektől az 1980-as évekig tartó lakótelep-építések nyomán ismét jelentősen gyarapodott.
Budapest XI. kerülete
Egyéb elnevezés: Újbuda
Közigazgatás
Település
Budapest
Városrészek
Albertfalva
Dobogó
Gazdagrét
Gellérthegy (déli része)
Hosszúrét
Infopark
Kamaraerdő
Kelenföld
Kelenvölgy
Kőérberek
Lágymányos
Madárhegy
Nádorkert
Őrmező
Örsöd
Péterhegy
Pösingermajor
Sasad
Sashegy (déli része)
Szentimreváros
Spanyolrét
Alapítás éve
1930[2]
Irányítószám
1111–1119
Testvérvárosok
Lista
Marosvásárhely
Ada
Cortona
Sânzieni
Nádszeg
Ustroń
Trogir
Rusze
Polgármester
Dr. László Imre (Momentum-DK-MSZP-Párbeszéd-LMP)[3]
Országgyűlési képviselő
Simicskó István (KDNP)
Népesség
Teljes népesség
148 517 fő (2019. jan. 1.)[4] +/-
Rangsorban
1.
Népsűrűség
4533 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület
33,49 km²
Elhelyezkedése
Budapest XI. kerülete (Budapest)Budapest XI. kerülete
Budapest XI. kerülete
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 28′ 30″, k. h. 19° 02′ 24″
Budapest XI. kerülete weboldala
Újbuda Buda déli részén fekszik. Északkeleti irányban a Duna, ezáltal az V. és a IX. kerület, délkelet felé szintén a Duna által a XXI. kerület, délen a XXII. kerület határolja. Nyugaton Budaörssel, északon a XII. és az I. kerülettel szomszédos. Négy Duna-hídja a pesti oldalon a IX. kerülettel kapcsolja össze. Területe 33,49 km², amivel nyolcadik a kerületek sorában.
Domborzat
Újbuda északi határán állnak a Budai-hegység déli vonulatának tagjai: a Duna-parton magasodik a 235 méteres tengerszint feletti magasságot elérő (a környező terep szintjétől számítva 140 méteres) Gellért-hegy, ami a Duna felé meredeken, nyugat felé pedig lankásan lejt. Nyugati végpontja Kis-Gellért-hegy néven ismert, magassága 168 méteres. A Gellért-hegyet egy észak-déli irányú törés választja el a 266 méteres Sas-hegytől. Mindkét kiemelkedés – magasságuk alapján egyébként valójában dombok – jórészt dolomitból áll. A kerület legnyugatibb kiemelkedése, az északnyugati határán álló Rupp-hegy a zömmel Budaörs határain belül eső Csíki-hegyek vonulatának a tagja.
A Hosszú-rétről ered a Hosszúréti-patak (vagy Kő-ér) egyik ága, amely dél felé halad a városhatár mentén, majd a Biatorbágy felől érkező vizekkel egyesülve kelet felé fordul, átszeli Kőérbereket és Péterhegyet, majd Kelenvölgy és a XXII. kerület határa mentén haladva éri el a Dunát. Természetes állóvíz nincs a kerületben: a már feltöltött Lágymányosi-tó a híd- és gátépítések nyomán jött létre a Dunából, a Feneketlen-tó és a kelenvölgyi Kék-tó pedig korábban agyagbányaként funkcionált. A Hosszúréti-patak felduzzasztásának eredménye a Kőérberki-tó.
Városrészek
Városrész neve Lakosságszám (2011) Lakások száma (2011)
Albertfalva 12 575 6572
Dobogó 4 6
Gazdagrét 10 529 5287
Gellérthegy (egy része) 5143 2735
Hosszúrét 422 208
Infopark – –
Kamaraerdő 437 16
Kelenföld 52 474 30 085
Kelenvölgy 3521 1504
Kőérberek 1531 849
Lágymányos 18 386 10 595
Madárhegy 876 353
Nádorkert – –
Őrmező 7045 3393
Örsöd 123 60
Péterhegy 1302 570
Pösingermajor 558 194
Sasad 14 736 6954
Sashegy (egy része) 2723 1729
Spanyolrét 425 286
Szentimreváros 10 355 6791
Összesen 142 464 78 059
Történelem
Népesség Szerkesztés
Újbuda a főváros legnépesebb kerülete: lakossága 148 517 fő (ezzel – Budapestet nem számolva – Magyarország negyedik legnagyobb települése lehetne). A 2011-es népszámlálás adatai szerint a lakosság 85,1%-a magyar. A legnagyobb kerületi kisebbség a németeké (2,0%), a többi etnikum (cigány, görög, horvát, lengyel, román, szerb, szlovák, ukrán, egyéb) létszáma a fél százalékot sem éri el, 14,4% pedig nem válaszolt a kérdésre. A legtöbb lakó római katolikus (33,1%), a második legnagyobb felekezet a reformátusoké (8,7%), a harmadik az evangélikusoké (2,1%). A lakók 0,8%-a görögkatolikus, 0,4%-a izraelita, további 2,3%-a egyéb egyház tagja. A vallástalanok, felekezeten kívüliek száma 21,3%, 31,2% nem válaszolt a kérdésre.
A lakosság körében a kerületek közül a legalacsonyabb a munkanélküliség aránya (1,71%), és az összes fővárosi választókerület közül a 15. számúban a legalacsonyabb ez a ráta (1,22%). Ez valószínűleg összefügg azzal, hogy a közép- és felsőfokú képzettséggel rendelkező népesség aránya is meghaladja a fővárosi átlagot (középfokú: kb. +12,8%, felsőfokú: +13% [2005]).
A kerületben 78 059 lakás található,[6] melyek zöme kétszobás. A belső részek (mintegy 25 000 lakás) többnyire 1945 előtt épültek. A külsőbb területeken a Kádár-korban épült lakótelepek (25 000 lakás) mellett mintegy 20 000, zömmel az 1980-as években épült magánház osztozik.
Év Népesség Átl. vált.(%)
1870 1 149 —
1880 1 180 0,27%
1890 3 092 9,63%
1900 7 191 8,44%
1910 23 457 11,82%
1920 37 025 4,56%
1930 52 337 3,46%
1941 76 668 3,47%
1949 86 804 1,55%
1960 109 124 2,08%
1970 161 437 3,92%
1980 178 960 1,03%
1990 174 509 −0,25%
2001 144 441 −1,72%
2011 143 165 −0,09%
2017 150 978 0,89%
Az adatokból szemmel látható, hogy a 19. század utolsó évtizedéig nem élt számottevő népesség Lágymányoson és Kelenföldön. Az 1880-as évektől kezdődő népességnövekedés az 1890-es években, a Ferenc József híd építésével párhuzamosan kapott nagy lendületet. A lakosság zöme a mai Szentimreváros és Lágymányos területén, illetve Kelenföld vasúttal elválasztott északi és nyugati részén telepedett meg, de a Gellért-hegy betelepülése is nagyobb lendületet kapott a rakpart és az Erzsébet híd elkészülését követően. Az I. világháború után, ha jelentősen lassulva is, de folytatódott a kerületi népesség növekedése, amire ösztönzőleg hatott a Horthy Miklós híd megépítése. A házak egyrészt továbbra is a központban, Lágymányoson és Szentimrevárosban épültek, de Kelenföldön, a vasúti töltéstől délre, az Erzsébet sósfürdő környékén is létrejött egy családi házas övezet, hasonlóan az Albertfalva határán épült OTI-telephez. (A kor elején ideiglenesnek szánt szükséglakások is épültek Kelenföld déli részén, a Hengermalom és az Andor utca környékén, illetve a Lenke (ma Bocskai) út külsőbb részén.)
A II. világháború súlyos pusztításokkal járt a kerületben, de a drasztikus népességcsökkenést – ami az elesettekből, menekültekből és hadifogságra hurcoltak nagy számából adódott – a nagy arányú bevándorlás az évtized végére kompenzálta. Az ötvenes évek új lakói az OTI-telep szomszédságában épült albertfalvai és a vasúti töltéstől északra épült lágymányosi lakótelepen, illetve a Villányi úton épült szocialista realista házakban kaphattak új otthont. A hatvanas és hetvenes években tapasztalt jelentős növekedés a kelenföldi, Fehérvári úti és őrmezői lakótelepek megépülésének köszönhető – a nyolcvanas években azonban az utolsó kelenföldi és őrmezői, valamint az új gazdagréti építkezések ellenére már némileg csökkent a lakosságszám, ami a meginduló szuburbanizációnak köszönhető. A rendszerváltás után leálló állami lakásépítéseknek köszönhetően nem áramolhatott további népesség a kerületbe, így nem volt, mi ellensúlyozza a tömeges kitelepülést – ennek tudható be a több mint harmincezres fogyás. Azóta ez a folyamat mérséklődött, és az új (lakóparki) lakásépítések minimálisra csökkentették a fogyás ütemét.
Önkormányzat és közigazgatás
Polgármesterei
A kerület polgármesterei a rendszerváltás óta a következők voltak:
1990–1994: Dr. Bánhegyi Emil (SZDSZ)
1994–1998: Szegedi Ferenc (MDF-Fidesz-KDNP)
1998–2002: Dr. Juhos Katalin (Fidesz-MDF-FKgP-MDNP)
2002–2006: Molnár Gyula (MSZP-SZDSZ)
2006–2010: Molnár Gyula (MSZP-SZDSZ)
2010–2014: Dr. Hoffmann Tamás (Fidesz-KDNP)
2014–2019: Hoffmann Tamás (Fidesz-KDNP)
2019-től: Dr. László Imre (Momentum-DK-MSZP-Párbeszéd-LMP)
1990-ben, a rendszerváltás után a kerület első polgármestere Bánhegyi Emil volt. 1994-től négy éven át Szegedi Ferenc, majd 1998-tól szintén négy évig Juhos Katalin lett a polgármester. 2002-ben Molnár Gyula lett a polgármester, aki 2010-ig, két ciklusban volt polgármester. 2010-től 9 évig, szintén két ciklusra Hoffmann Tamás lett a kerület első embere, majd 2019-től a nyugalmazott katonaorvos, kórházigazgató László Imre lett a polgármester.
Országgyűlési választókerületek Szerkesztés
Újbuda területén a 2014-es országgyűlési választásokig három országgyűlési egyéni választókerület (OEVK) és a 2010-es átalakítást követően 17 önkormányzati egyéni választókörzet (EVK) osztozott:
15. OEVK: Gellérthegy, Szentimreváros, Lágymányos, Kelenföld északi része (1-5. EVK)
Időszak Képviselő Párt
1990–2006 Csapody Miklós MDF
2006–2007 Deák András† KDNP
2007–2014 Rétvári Bence KDNP
16. OEVK: Albertfalva, Kelenföld, Kelenvölgy (6-12. EVK)
Időszak Képviselő Párt
1990–1994 Perjés Gábor MDF
1994–2010 Molnár Gyula MSZP
2010–2014 Simicskó István KDNP
17. OEVK: Dobogó, Gazdagrét, Hosszúrét, Kamaraerdő, Kőérberek, Madárhegy, Pösingermajor, Örsöd, Őrmező, Sasad, Sashegy, Spanyolrét (13-17. EVK)
Időszak Képviselő Párt
1990–1994 Kátay Zoltán MDF
1994–1998 Bihari Mihály pártonkívüli
(MSZP támogatással)
1998–2002 Sasvári Szilárd FIDESZ
2002–2010 Józsa István MSZP
2010–2014 Kupper András FIDESZ
A 2014-es országgyűlési választáson az újbudai választókerületek megváltoztak. Budapest 2. sz. egyéni választókerülete és Budapest 18. sz. egyéni választókerülete lett.
Budapest 2 sz. egyéni választókerület országgyűlési képviselője: Simicskó István (KDNP) 2014-től.
Budapest 18 sz. egyéni választókerület országgyűlési képviselője: Molnár Gyula (MSZP) 2018-től.
Forrás: Wikipédia